Áldozatkész Ország!

Az áldozatkészség és a gondviselés mindnyájunk feladata, főleg ebben a "kaotikus" járványos időkben. Már lassan egy éve, hogy nyakunkon a Covid. A magyar kormány különféle regresszióval próbálkozik, hogy legalább egy kicsit enyhítse a járvány tüneteit. Zárások tönkelege, kijárási tilalom este, maszkok kötelezvényé tétele mindenhol (utcán, köztereken is), de látszólag nem sok értelme van. Nem mondom, hogy nincs értelme, kell a védekezés, és ha lehet az esetleges megelőzés is. De mondjuk ki, nem látni az alagút végét és nem látni eme drasztikus kormányrendeletek és víruskezelések hatékonyságát. Elvileg Európában kimagaslóan jól állunk oltásügyileg és mégis százak halnak meg a mutatók szerint. Lehet én nem értem, de szerintem itt valaki, vagy hazudik, vagy nagyon rossz az egész kommunikáció. Mármint a nép és a kormány közötti víruskommunikáció. Valaki csal, valaki pánikot akar, valaki nem játszik a szabályok szerint, és úgy manipulálja az információkat, hogy az neki kedvezzen, ebben a már-már pattanásik feszült helyzetben. Vajon ki? Hm.... lenne tippen kedves olvasó, de szerintem te is tudod. A honpolgár megértette, a nép kitart. Sajnáljuk a közben munka nélkül maradt vendéglátósokat, a bezárt éttermeket, a pincéreket, szakácsokat. Kell az összefogás, igen kell. Közben sajnáljuk a bolti dolgozókat is, hisz kénytelenek most felélni tartalékaikat is, és részvétet nyilvánítunk az elhunytakért is. Sok a halott és ez elszomorító. Mindeközben kormányunk teljes bedobással dolgozik (azt mondják) és kéri a népet tartson ki, maradjon otthon, ha tud, zárja el magát a közösségektől, ismerősektől, mindentől, mert így segíthet másokon és önmagán is. A ország szegény-embere kitart, még akkor is, ha honatyáinkkal ellentétben ők nem luxusvillában, hanem akár egy kis 30 négyzetméteres lakásban kell otthon maradniuk. Tény hogy világjárvány idején intézkedni kell, és tény, hogy a lakosságot is terelni kell, mert sok az akaratos, öntelt és csak azért is ellenszegülő ember, akik mindig jobban tudnak mindent, mint az orvosok, vagy kutatók. Ez baj, térjünk csak vissza a fő témánkhoz. Már egy éve kitartunk és a nép lassan teljes elzárásban él, ellentétben biológiai és szociális szükségleteivel. Az ember pediglen nem egy alkatrészekből összerakót gép, amit a kormány kénye kedve szerint alkothat tovább, vagy ki be kapcsolhatja, ha neki épp úgy tetszik. Mégis nagy királyunk a látszat szerint alattvalóira hárítja eme problémát, hogy a vírus, nem hogy eltűnne, hanem csak újabb hullámban, de tizedeli a "jószágokat". A probléma nem javul, fennáll és súlyosbodik. Egyre több a halott, és a nép is fárad. Kezd elviselhetetlenné válni az egész járványprobléma. Szigorítások jönnek, de láthatóan értelmetlenül. A párbeszédek összevisszaságába csak annyi marad meg bennünk, hogy riadalmat keltenek a tudósok, koholmányokat és összeesküvés elméletekkel riogatnak a szégyentelen nettkuruzslók. Nem tudjuk kinek higgyünk, nem tudjuk miben higgyünk.  Az jó-polgár már nem mer tüsszenteni sem a buszom, mert egyből érezheti a hátába fúródó (demokrácián nevelkedett) pillantások súlyát. - Covidos! - Dunába vele! A busz zötykölődik tovább, a hiszti hömpölyög és eláraszt minket. Csodálkozunk, itt a tavasz és a jó idő, de mi, akár a bűnözök, be lettünk zárva, le lettünk korlátozva. Az ember kénytelen kitartani. Kell, muszáj! De már a biológiai létjogosultságunk a cél. Az embernek kell a napfény, szüksége van a természetre, hisz az egészséges életmódunkhoz ellengethetetlen a zöld, a friss levegő közelsége. A testmozgás, a gyerekek önfeledt futkározása, nevetése, csakis a természetben és szabadban az igazi. Mégis politikusaink ránk hárítják újfent a bajt, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, hogy kimerészkedünk túrázni, vagy csak sétálni. Biztos így van ez? Biztos mi tehetünk az egészről és nem a sok hazugság, amikkel minket bombáznak és totális rettegésben akarnak már szinte tartani. Vajon ők néznek tükörbe, mikor minket vádolnak? És ha igen, hogy nem tört még össze az a tükör? Mi tesszük, ami tőlünk telik, de ha már a szervezet könyörgi ki a szabadságot, akkor ott gond van. Nagy gond van!

Értékelés

Világjárvány van. Védekezni kell, mert csak így szabadulhatunk meg a vírustól. Értem én, és én is betartom a követelményeket, ahogy tudom. Szeretnék már én is túl lenni ezen, étterembe, koncertre menni, vagy csak úgy bóklászni a városban maszk nélkül. Viszont, amit látok, tapasztalok, hogy Kormányunk és orvosaink nem tudnak kommunikálni, csak riogatni minket. Szabályok és kordonok mögé zárnak és ha valami nem működik jól ránk hárítják az okát. Miért kell ferdíteni, Miért kell hazudni? Attól nekik sem és nekünk sem lesz jobb. Hiába egyre több a beoltott, egyre több a korlátozás, mégis a halottak száma csak szaporodik. Miért? Laikusként kérdem. Ez hogy fér össze, hogy lehet ez? Valaki hazudik. Valakinek az a jó, ha mi félünk? Valakinek az az érdek, ha emberek vesztik el állásukat és vállalkozások sora dől be? Sok a kérdés és nincs rá igaz válasz. Kérdezek, de csak hazug szavakra találok és én ettől félek. Kitartást polgártárs! Jól állunk Európában, a kormányunk megmondta. Érdekes kedves olvasó. A kormányunk megmondta. A kormányunk......

 Az összetömörült oltásrendszer!

Szervusztok! 

Járvány van. A kormány máris védekezik, és időt, embert, és teret nem kímélve védi a honfitársak életét. Járvány van, de van rá már válaszunk, pontosabban pajzsunk. Megérkeztek a különféle oltások is. Meg is kezdődött a kimenekítés és oltják is rendesen az embereket. Gond egy száll se, az ország lezárva, az üzletek bezárva, a nép is védekezik. Maszkok mindenhol kaphatóak, lassan már egy parizel mellé családi kiszerelésben adják a vírus védekezéséhez használható öltözékkiegészítőt. Na de hova is akarok ezzel kilyukadni? Míg az emberek nem mehetnek sehova, hisz kijárási tilalom van, és a boltokat is bezárták, hogy ne legyünk sokan egy helyen, ne fertőzzük egymást, addig az oltásrendszer működik. Nem is baj, sőt, kell is neki. Csak.... és itt van a csak. Nemrég megkaptam én is az elsőt, a kínait és kis mellékhatás árán, de nem volt semmi bajom. Bár igaz, azóta mindenemet ezeötszázzé elakarom adni, de ez legyen a legkevesebb. :) Érdekesen zajlott az egész mindenesetre. Háziorvoshoz kellett ellátogatnom. Meg is tettem. Fél négyre volt a randevú megbeszélve, és én naiv háromra odamentem, hátha hamarabb is sorra kerülök. Na igen, és itt kaptam a pofont ugyanis, mikor odaértem a kis rendelő tele volt emberekkel. És nem csak az oltásra várókkal, hanem akik receptért, vagy csak panasszal jöttek azokkal is. Na mondom bumm, hisz a kb 80 négyzetméteres helységben vagy 50-60 ember (ha nem több) volt összezsúfolva. És volt aki 3 órára volt hivatalos és csak kb fél 4-kor tudott bemenni az oltásra, tehát az időbeosztás felborult. És jöttek még az emberek! A nővér is csak annyit mondott, hogy akkor érkezési sorrend lép életbe és így negyed 5 felé én is bejutottam, és megkaptam a vakcinát. Addigra persze még folyamatosan jöttek az emberek, és telt a helység, s csak 2 ablak volt nyitva, hogy levegőhöz jussunk. Odasétáltam tehát az egyik ablakhoz. Kivártam a 20 percemet és nem volt gond, szóval hazamehettem. Vége?!

Értékelés

Értem én, hogy kell a szigor, hisz csak így lehet megfékezni a járványt. El is tudom fogadni, de mikor azt mondják, hogy maradj otthon, ne tömörülj, ne menj közösségbe, akkor ez hogy lehetséges? Ezt nem lehet megoldani normálisan? Egy rendelőben, ahol mindenféle ember, panaszokkal egymás hegyén hátán várakozik nem gond? Szerintem az. Mi a garancia arra, hogy ennyi ember közében, ha én bemegyek, megkapom a vakcinát, és mimkor jövök ki, akkor kapom el valakitől, mert az oltás után várakozni kell 15 percet minimum és csak aztán mehetsz haza. Ilyenkor hol a kormány, hol a megoldás, hol az a nagy veszélyérzet?  Lehet, hogy csak én látom így kedves olvasó, de ha az életünkkel játszanak legalább ezt oldanák meg rendesen, hogy ha oltás nap van, más panasszal érkezők ne jöjjenek be, vagy az oltást egy elkülönített helyen bonyolítsák le. Így kevesebb az esélye a vírusnak is a továbbterjedésre.

Sziasztok!

Itt a Húsvét, itt egy újabb ünnep és lehet örülni a szabadnapnak, a hosszú hétvégének, vagy akár a jobb időnek, vagy csak pihenni. De nézzük kicsit másképp eme hagyománnyá vált nyusziktól hevült ünnepünket. A keresztények körében nagy hagyománya van, hiszen ezen napon Jézus feltámadását és bűneink megváltását eredményezte. Szörnyű! Bagatell, népbutítás. Nem tudják, hogy ez egy pogány ünnep és a tavasz ünnepe. Pontosabban  a tavaszvárása ünnepe. Én, mint ateista és a XXI. század gyermeke, nagyon is jól tudom mi a Húsvét, nehogy már engem arra merjenek ezek a visszamaradott Istenhívők, hogy én keresztény ünnepként tartsam meg eme ünnepünket. Meg amúgy is, eléggé szexista és elnyomó a nőkkel szemben, hisz a nyúl b*szik, a piros tojás meg a fall*sz alatti golyókra utal. Egy városi embert, aki visszafogottan él, és soha semmiről nem a d*gásra asszociál, annak ne akarják már a torkán ezt lenyomni. Felháborító, ahogy az élet eszenciájáról, a nőkről ebben az ünnepben szó van. Otthon kell maradniuk és várni a hímeket, és nagy nehezen főzni, sütni esetleg (Facebook helyet) nekik. Milyen megalázó? Milyen rabszolgasors? Egy moder, egzisztenciával rendelkező feminin nőnek erre nincs ideje. Ezt nem lájkoljuk kedves keresztények. Idejönnek emberek, rokonok, tán kisgyerekek és hozzájuk kell szólni, kedveskedni a részeg, büdös, p*rasztoknak. Le kell alacsonyodni az italtól bódult hímek színvonalára. Soha! Törölni kéne az egészet, mert a k*rafi nyúl (tiszta pornó) csak provokatív és kirekesztő! Nincs benne más nemű lény se. A nyúl is csak nő nemű nyulat akar d*gni, nem pedig kakast és ez a más szexualitást vallókra nézve sértő, megalázó! Én azt javaslom tiltsuk be, daráljuk le az összes Húsvéti kifestő könyveket és meséket is. 

Értékelés

Nem tudom én vidéki gyerek vagyok, tehát p*raszt. :) Gyerekkoromban mindig vártam a Húsvétot. Szüleim készülődtek, nagyikám, anyám sütött, főzőt. Igen, bármilyen meglepő, nem ételfutárral rendelték a kaját. :) Várták az ünnepet, készítették a sok locsolónak a színes tojásokat. Mi meg barátokkal, vagy apámmal (mikor hogy) jártuk a falút és minden ismerőst osztálytársat meglátogattunk és minő meglepő, vártak is és mi locsolkodtunk. Verset mondtam, és cserébe kaptam sütit, üdítőt és tojást. Voltak akik kreatívan szebbnél szebb tojásokat csináltak mindenféle mintával, és nem nyavalyogtak. Igaz, mire végeztünk bele telt pár óra és jó apám vidámra itta magát, de hazamentünk és egy hétig tojást ettünk mindenhez. :) Néha, ha másik gyerekkel futottunk össze, csatát vívtunk. A két fél összeütött két tojást, és amelyiké eltört az vesztett. A nyertes jutalma az volt, hogy a vesztes szatyrából választhatott egy Húsvéti tojást jutalomként. Ja, és még templomban is voltam és normális ember lettem. Hmm.... érdekes nemde, kedves olvasó?