Béke és szeretet! - Egyszer volt, hol nem volt!

Béke és szeretet! Eljött hát megint Kedves olvasó. Itt a karácsony! Amikor az emberek megünneplik egymás iránti jóságukat és a meghitt családi légkör teremtette szeretetteljes együttlétét. A nagy lóf*szt! Ezt ügye te sem hiszed! Igen, talán valamikor ilyen volt, talán még nagyapáink idejében, amikor még a modernitás, a média, és a popkultúra által elénk helyezett megfelelési kényszer át nem változtatta az ünnepet egy vásárlói közösségkultusznak. Gyakorlatilag az undor kerülget, amikor már októberben a boltok polcain megjelennek a mikulások, a karácsonyi díszek, és már a reklámokban is áldott békés karácsonyt kívánnak. De úgy, hogy közben pofátlanul ünnepi kölcsönöket, lakáshiteleket és mindenféle akciókat nyomnak a pofánk elé, miközben mindenki tudja, hogy egész évben ez a felhozatal, csak most álszent módon ünnepi köntösbe van öltöztetve. A kereskedelem mocska, hogy mindent már jóval a szent ünnepünk előtt ránk erőszakolnának, hogy vedd, és vedd, mert ha nem te jársz rosszul. Tudom, pénz az Isten és a szeretett ünnepe mára már a kizsákmányolás egy újfajta eszköze, de néha magunkba is nézhetnénk. Add el! Vedd meg! Nincs ennél jobb biznisz, de vajon megéri, ha a lelkünk saját magunk vádló tükörképeként visszaköp? És mi, egy birkasereg attitűdével felturbózva rohanjuk le a boltokat, plázákat, hogy állítólagos szeretteinknek valami vagyoni ’’ereklyével’’ kedveskedjünk. Szánalmas! Pedig sírni kéne ezen, mikor az elénk rakott ételektől degeszre (még ha nem is kell) degeszre esszük magunkat, hogy aztán a karácsnyi fényekkel értünk jött mentőben jó hányhassunk. Szomorú mennyire vált egy szép ünnep a gátlástalan képmutatás és a szégyenteljes, végtelenül erőltetet XXI. századi vásárlási lázzá. Mert ez az! Nem több, csak egy Black Friday, amikor mindenki rohan, hogy megvegye a (elvileg) jobbat és a többet. Pedig mind tudjuk jól azt is, hogy ilyenkor van a legnagyobb árucikk vissza csere is az üzletekben. Édes fiam, drága öcsém, hát mégse tetszett a rokon ajándéka, pedig szeretettből adta, vette. Hányok! Akkor mégsem a jóság és a ’’gondoltam rád’’ a fontos, hanem az ajándék, nagysága és ára? Hm… Akkor vigyük vissza, cseréljük ki, és ha lehet, azt a rokon, vagy barátot is, hogy ilyen hasztalan és olcsó vacakkal ajándékozott meg. Könyvet vett és nem Iphone-t, hát hogy van pofája. Én nem kulturálódni akarók, csak felvágni a haverok előtt. Ahhoz nem egy 3000ft-os könyv kell, hanem egy fél millás Iphone dukál. Társadalmunk anyagias lett és hiába ellenkezünk a pénz számít és a vagyoni javak. Bár iga az is, vannak azért elvétve otthonok, ahol ez nem számít, és a szeretett még tényleg mindennapos. Így talán még a remény sem veszett oda, talán még magunkra találunk. Valahol bent sokukban még ott az igaz ember, jóra való és jót akaró, aki ha meglát egy elesettet, nem belerúg, hanem kezét nyújtja. Nem tudom. Az egész ünnepi hajcihő már nem az igazi Kedves olvasó. A hó eltűnt, a hideg megenyhült és a lakás melege is hiányzik, ahol egykor anyáink és nagyanyáink a konyhában sürögtek-forogtak. Az ünnepi ebéd, a bejgli illata, emlékszem bejárta az egész lakást, ami csak még otthonosabbá, még meghittebbé tette számomra az ünnepet. A kinti játék, a szánkózás, a hóember építése, vagy egy-egy hó csata emléke mind-mind fájón dereng fel egy elfeledett ünnepről, amit valaha Karácsonynak, a szeretet ünnepének hívtak. Remélem volt ilyenben részed Kedves olvasó, mert akkor tudod mi is az, amikor nem az ajándék, hanem a család és szeretet volt előnyben. Az emberek mostanra már elmagányosodtak, kiégtek, és a karácsony szelleme is már csak egy emlék foszlány a múltból. Szívszorító, de próbálok még hinni, hogy egyszer még ember lesz az ember, és nem egy irányított gépezet, akinek csak a vagyoni javak jelentenek valamit. Mikor a pénz másodlagossá válik, s mikor az egymás iránti tisztelet és szeretet ültet minket a fenyőfa alá. Mikor attól leszünk boldogok, hogy vannak szeretteink, barátaink, akikkel a karácsony meghitt és békés lesz. És talán, akkor egy új elfeledett érzés, a karácsony melegsége járja át lelkünket. Boldog Karácsonyt Kedves Olvasó!

The man from Earth - Az őslakó (2007)

Szervusz, kedves olvasó! Tudjátok, vannak azok a filmek, amik nagyon megosztják a közönséget. Eme alkotásokat sokan az egekbe magasztalják és még olyat is bele látnak, ami talán még az alkotó fejében sem fordult meg a készítésekor. És van egy másik társaság, akik celluloid mocsoknak, vagy értékelhetetlen időpocsékolásnak tartják az elkészült mozgóképet. De szerintem van úgy, hogy kicsit mindkét tábornak igaza van. Ilyen például a mostani filmünk is ’’Az Őslakó’’. Tulajdonképpen eme celluloid darabnak még a címe is megtévesztő kicsit, mert az Őslakó címmel én inkább egy B scifi- monsta horrora gondolnék. De nagyon nem az! 

A történet szerint főhősünk John Oldman egy történelem professzor, aki hátrahagyni készül munkáját, barátait is és hát, gyakorlatilag mindent. Nos hát. Filmünk innentől kezd érdekes lenni. Munkatársai, akik egyben legjobb barátai hamarost megjelennek otthonában és megpróbálják kérdőre vonni, és ha lehet, maradásra bírni a férfit. A tanár úr viszont olyan magyarázatba kezd, hogy saját magát interpretálja, ami merőben meglepő és hihetetlen is. Itt azért elmondanám, hogy azok, akik egy akció dús mozira akartak jegyet váltani, azok már itt csalódni fognak. Ugyanis innen sem lesz ez több, csak egy közel másfél órás beszélgetés a lakásban összegyűlt, s már-már családdá avanzsált tanáremberek közt. Barátunk John a nyaggatásnak eleget téve elmondja, hogy ő bizony egy halhatatlan és emiatt tízévente tovább kell állni. Hm… érdekem mi? Kb hasonlóan reagáltak a barátai is. Némelyik örültnek és olcsó színjátéknak tartotta a férfi magyarázatát. De végül is mindenki belement a játékba. Kollégái, mivel mindegyikük egy-egy téma szakavatott tudói, már csak végzetségükből adódóan is, faggatni kezdték (látszólag) diliházba készülő barátjukat. A történetről innentől már nem igazán lehet beszélni spoiler mentesen. Bár tény, hogy csak társalognak a szereplők, de minden kérdésük és az arra kapott válaszuk elárul valamit John hihetetlen ’’meséjéről’’

Azt kell mondanom Kedves olvasó, hogy eme film egyszeri megnézésre való. Úgy értem elsőre megnézed, mikor még nem tudsz róla szinte semmit és akkor tetszeni fog. Már ha arra vágysz, hogy egy mozgóképre rögzített történet megmozgassa az agyadat. Félre ne értsetek, nem egy hibátlan mesterműről lenne szó. Egyel talán nem! Megannyi hibája van a produktumnak, és sokszor unalmas picit, de azt kell mondjam nagyon alulértékelt film ez. De tény, ami tény, aki csillagrobbantós pityuli hangokat kiadó lézercsatákra vágyik az biztos csalódni fog. Itt nincs más, csak pár intellektuel barát és egy elképesztő történet, amit egyesek cáfolni, mások racionalizálni próbálnak. Tényleg nem lehet rá azt mondani hogy egy pátoszi magasságú mű, de tud érdekességgel próbálni és lehet ugyan a keresztények kissé kiakadnának egy két pillanatán a filmnek. De ha meg tudod érteni, hogy ez egy fikció, és csak más szemszögből közelíti meg az egész kereszténységet, vagy a ’’történelem ’’egyes részeit, akkor sok mindent felvethet számodra a film. No meg persze, akár agymunkára is sarkalhat. Az meg ugye soha nem lehet probléma.

 

Bulvár pillanatok! (legenda a "Zöldhajú Lányról!")

Valahogy már meg se lepődöm, ha a két kereskedelmi csatorna hétről hétre csak  szégyenérzetet és megalázó pillanatokat okoz a magyar embereknek. Nem vagyok egy nagy kultúrember, de amit eme állítólagos médiahatalmak csinálnak az botrány. Vagy hergelik a lakosságot gyalázatos műsoraikkal, vagy olyan szintű mocskot tolnak elénk, ami épp ésszel felfoghatatlan és irtani való lenne. Bár ez sajna jól minősíti a magyar embert, főleg a tizenévesek elvárásait és erkölcsi nívójukat is. Bizony, bizony kedves olvasó, amíg ezeket nézzük, addig sajna letolják a Wc ürüléket is a torkunkon, úgy hogy mi még kérjük is rá a desszertet. Meg is kaptuk megint! Tehetségkutató mi? Inkább egy műsor, ahol egy ripacs h*leyegyerek vergődik a színpadért, hogy látsszon, egy nyafogó kislány, aki minden adásban úgy néz ki, mintha a kukából öltöztették volna fel. Egy uh.....ez a legalja. Transzinak beállítót okostojás és az egysoros megmondóemberünk, akinek csak sikerült akkorát bakiznia, hogy egy országot sértsen meg. Igen, a Kóbor János féle ócska, erőltetett, és teljességgel a műsorba nem illő megemlékezésére gondolok. G. Laci nem hogy méltó se volt erre, de még bele is bakizott egy egész generáció által jól ismert dalba. Már ahogy belekezdett kínos szagú volt, de mikor jött volna a refrén a "Gyöngyhajú lány", barátunk "Zöld hajú lányt" énekelt, amivel rögvest bejelentkezett a következő Király Linda szerepre. Én csak azt nem értem, miért kellett? Mi szükség volt egy ikon nevét egyáltalán egy ilyen nívótlan műsorba behozni? Nem kell ez a átlátszó, - jaj mi is megemlékezünk emberek - és végtelenül, de végtelenül kínosnak ható színjáték egyik csatornától sem. Ez nem volt igaz, és nem volt őszinte. De már az is pírbe ment át, mikor a többi mentor ( jó vicc) megjelent és azt se tudták, mit csináljanak, hol vannak. Mondjuk szerintem, volt aki még Kóbor János nevét se tudta hova tenni. Szégyen!

Ezt is megéltük! Mi tartjuk fent a mocskot, és most a mocsok megint szembeköpött. Elviseljük, túléljük. A fiataloknak ez a mérvadó. Ez kell, az ócska celebek vergődése, az emberek alázása és a mi hergelésünk. Köszönjük! Nézzük tovább!

 

Cigánybűnőzés, egy tiltott beszéd.

Szervusz, kedves olvasó! Érdekes téma ez. Mármint a cigányság és az azzal kapcsolatos topikok. Főleg akkor, ha egy olyan érzékeny pontra tévedünk, mint a velük kapcsolatos, de ugyanakkor tabunak számító téma; a cigány bűnözés. Általában, ha egy társaságban elő jön valaki eme népcsoporttal, mindig meg vannak a kötelező és már- már (legalábbis számomra) unalmas közhelyes mondatok.

„Nekem vannak cigány ismerőseim és néhány rendesebb, mint pár magyar”.

„Nem kell általánosítani, magyarok között is vannak bűnözők”

Gondolom, ismerősek ezek és az ezekhez hasonló mondatok mindenkinek. Bármikor elő kerül véletlenül ez a téma, rögtön valaki elpufogtatják ezeket a mondatokat, és mindenki nagyon egyetértően, és gépiesen helyesel is neki. És ezzel az egész beszélgetés lezárult. Gyakorlatilag érdemleges vitának, diskurzusnak esélye sincs, mert senki sem akarja bevállalni a megbélyegzést.

Tegyük fel hogy a cigányság habitusa hevesebb, az élethez való hozzáállásuk szabadabb, hisz ők inkább a mulatásban, zenélésben érzik jól magukat. De akkor miért válik ez legtöbbször agresszivitásba? Miért van az, hogy az utcán kötekednek, késelnek, hajléktalanokat vernek meg? Miért van az, hogy a tömegközlekedésben 95 százalékban csak ők inzultálják az utasokat, kiabálnak és fenyegetik a buszvezető egész családját? Miért ennyire rendbontó a viselkedésük? Tudom, most jöhetnének a kultúrsznobok az általánosítás fogalmával, vagy hogy túlzók, de ez nem igaz. A középosztályban élő magyar emberek többségének nem egy rossz tapasztalata van a cigánysággal szemben. Rájuk valahogy nem vonatkoznak a törvények sem. Valahogy a köznépben benne van, hogy a romákkal nem kezdünk, nem akarjuk szomszédnak, mert balhésak. Nem akarunk velük dolgozni, mert lopnak, csalnak, hazudnak stb. Miért van az hogy a még múlt századi regényekben is negatívan említik őket, ha szerepelnek egy szépirodalmi könyvben. Nem hinném, hogy a magyar lakosság nagyja (régen és most is) rasszista lenne, de ha a tapasztalat legtöbbször rossz velük szemben, akkor had vonjuk le a konklúziót. Szeretném ezt máshogy látni, de a valóságot tagadni is bűn. És mielőtt megszólalnál ellenem kedves olvasó. Nem! Nem, és nem rasszizmus ez! Szimplán személyes tapasztalat, vagy látott és átélt helyzetek, amik egyes helyeken napi szintű történések. És ez még csak a jó öreg fővárosunk. Vidéken sokkal rosszabb a helyzet. Ezt mind tudjuk. Mivel lehet azt magyarázni, hogy egy cigány család egy egész falút tart rettegésben? Szegénység, kirekesztettség? Nem hinném! Kirabolnak időseket, megverik őket pár ezer forintért. Miért? Milyen mentalitással lehet ezt magyarázni? Legyen egy ember, vagy népcsoport bármilyen habitusú, ez színtiszta bűnözés. A szegénység, nyomor és az ehhez hasonló egzisztenciától független. Ezt orvosolni kell! És ezt nem elhalhatni, vagy a szőnyeg alá söpörni kellene. Beszélni kell róla, mert ha elismerjük, ha nem, ezeket cigány emberek követik el. És kedves olvasó, szerintem igazam van, ha azt mondom; egy országban, vagy csoportban a kisebbségnek kell beilleszkedni a többséghez és nem fordítva.