They Live - Elpusztithatatlanok (1988) 

Azt hiszem, azzal a kijelentésemmel nem állítok sokat, hogy a scifi az egyik legjobb irodalmi és filmes műfaj. Eredete a régmúltra visszatekint és sok klasszikus műben fellelhető a jelenléte. Például az egyik legismertebb Jules Verne, Utazás a Holdba című regénye, vagy Lavecraft műveiben is gyakori a scifi és a misztikum keveréke. A ma ismert scifi irodalom elsőnek tán velük kezdődött, de koránt sem ért véget eme, néha kimondottan magas színvonalú, máskor pedig a végtelen bugyutaságig lealacsonyított történetek nagy része. De hagyjuk is az irodalmat, hisz mai produktumunk a scifit szintén a skála minden fokán űző filmes kultúrában született. A They Live bár a nyolcvanas években született, de legjobban a mai birkaember és a média által uralt világra reflektál a legjobban. A mozi rendezője John Carpenter ugyanis annyira jól eltalálta a reklámoktól butított, és ezek által vezérelt társadalmat, hogy szinte akár valós is lehetne a film alapötlete. Bár maga a director a horror egyik jeles képviselője, most mégis úgy nyúlt a scifihez, hogy azt egy profi is megirigyelné. Nem hiába lett Cult Classick alkotás, pedig rengeteg hibája van, és a megvalósítás is inkább a scifi Zs kategóriáját súrolja, mégis érdekes, tele jó ötletekkel, és van benne valami, ami az embert elgondolkodásra buzdítja.

„Az élet egy ribanc és veled nem kúr!” Na igen, mai mozink egyetlen (ha lehet így fogalmazni) értelmes mondata, ami a mai napig filmes körökben szállóigévé avanzsált.

Történetünkben a végképp lecsúszott Nada (aki itt jegyeznék meg, egy híres neves pankrátor a 80-as évekből. Roddy Piper őszintén szólva pankrátorként sokkal jobb volt, és tény, hogy nagyobb nevet is szerzett magának ezzel a tevékenységgel, mint színészi repertoárjával.) Los Angelesbe utazik, hogy valami munka után nézzen. Nada szerencséjére egy kezdődő építkezésen talál is magának melót és ráadásnak az egyik ottani feketemunkással (Ehehehe… színesbőrű poén, mert fekete az illető) összebarátkozik, aki ad neki szállást és kaját is. Sajnos itt már látszik is rendesen a Zs kategoriás megvalósítás. A színészek néhol elég gyengék, a felvezető sztori is elég lapos, néhol én untam is, de a nagyérdemű közönség szerencséjére filmünk elég hamar a lényegre tér. főhősünk ugyanis egy templomi gyülekezett szétverő rendőri intézkedés során pár bedobozolt napszemüvegre talál. Elsőre ő se foglalkozik igazán a dobozok tartalmával, de mivel meleg van, és süt a nap, eltesz magának egyet a zsebébe. Nada, mivel a társadalom legalját képezi, eléggé le is van törve, és ahogy ezt egy jó csavargóhoz méltó nappal járja a várost és moralizál. De mivel, ahogy előbb is írtam L.A.-ben eléggé melegre fordult napközben az idő így főhősünk fel is veszi a napszemüveget, hogy legnagyobb meglepetésére egy teljesen új világ táruljon a szeme elé. Hősünk viszont nem éppen egy zseni, sőt az átlagembertől is kicsit alantabb van így elsőre ő sem érti, mi akar ez lenni. Ugyanis Nada a szemüveggel mindent máshogy lát, mint nélküle. Bármerre is nézz vele, csak jelmondatokat, vagy épp parancsokat lát mindenen. Felnézz például egy tengerpartos, napozós nénis plakátra, de szemüveggel már csak egy üres vásznat lát, amire egy „Házasodj és szaporodj” jelmondat díszeleg. De a pénz, újság, Tv és minden reklám csak egy parancssor. „Engedelmeskedj”, „Nézz Tv-t”, „Ne gondolkodj”, és más embert megvezető, gyakorlatilag rabszolgasorba állító szlogen olvasható. Tulajdonképpen ez a mozink csúcsa is szerintem. A felfedezés, ahogy hősünk tudatára ébred az igazságnak, még ha picit amatőr módon teszi is azt, van benne egy kis kaland, egy kis izgalom, hogy vajon mit fog még megmutatni nekünk a szemüveg. És az mutat is. Nada hamarosan azt is felfedezi, hogy néhány ember is csak egy álca és a halandó külső mögött valamiféle idegen lény rejtőzik.

 

Talán emiatt is zseniális filmünk, hogy rávilágít egy egyszerű kérdésre. Hogy egy átlagos, hétköznapi kispolgár is, ha rálel az igazságra képes e tenni valamit ellene? Tud e tenni az elnyomás ellen, amit ma hatalmas cégek és médiahatalmak uralnak. Szembe tud szállni valamivel, ami egy egész országot a tömeghipnózis alatt tart? Bár filmünkben Nada és barátai földönkívüliekkel kénytelen megküzdeni, akik már jó ideje beágyazták magukat világunkba és az embereket csak rabszolgának használják. Birka módjára reklámokba rejtett parancsszavakkal irányítanak mindenkit és ők csak amolyan felsőbb tízezer módjára lefölözik az emberek által megtermelt javakat. Hm…. milyen érdekes utalás ez? Vajon mit akar közölni velünk itt a költő? Úgy hiszem, nem kell senkinek elmagyarázni! Filmünk a maga amatőr, helyenként igencsak olcsó és persze sok helyen beleköthető módján jól a tudtunkra adja, mi is zajlik világunkban. Bár igaz, ez már a 80-as években megfogalmazódót sok ember fejében, manapság ez már kész tény, csak annyi különbséggel, hogy minket nem űrből közénk férkőzött idegenek, hanem a felső hatalmakhoz hű média irányít. Jó szórakozást a filmhez Kedves olvasó!