A háború, mint a hatalmasok játéka.

Azt előre leszögezném nem vagyok egy pacifista beállítottságú ember. Tudom, hogy időnként szűkség van a konfliktusra, a harcokra, vagy épp egy háborúra. Ha például valakit állandóan piszkálnak, mert az illető egy bunkó, akkor azt az egyént, csak konfliktus árán tudja az ember levakarni magáról.  És hát ilyen esetben sokszor csak az erőszak segít. De, de Drága országunkat nézve ott van 48-as szabadságharc, vagy a törökök kiűzése az országból. Ezek mind elkerülhetetlen harcok voltak és minden bizonnyal békével nem lehetett volna ezt megoldani.

Sajnos ez ellen nem tehetünk, háborúk mindig is voltak, és lesznek is, ameddig ember tapossa eme parányi bolygót. De bármikor is a harcok, vagy országok egymásnak feszüléséről az esetek nagy-többségében arra a következtetésre jutottam, hogy soha nem az átlag ember robbantja ki a háborúkat. A hétköznapok kisembere nem akar konfrontálódni, nem akar puskacső kereszttűzébe kerülni. És még kevésbé erőszak áldozatává válni. Nem bizony! De nem úgy a hatalmasok, a felső rétegek, a vagyonos osztály, akik országokat uralnak, irányítanak. Eme "nemes" lélekkel megáldott faj gerjesztett feszültségek "parasztjai" vagyunk mi. A sakkjátszma felszítása az ő privilégiumuk. Eme rétegnek a nyereménye a vagyon a Föld és a dicsőség, a mienk a halál, a gyász és az életfogytig tartó szenvedés. És elveszünk a háború porában, mert hittünk egy szebb, általuk hazudott ideológiák befolyásának. Elveszünk szépen lassan, s emlékeink a múltba vésznek.

Szép is, ha az embernek vannak elvei, ideológiái. És egy kisembernek vajon mi mása is lehet? Leginkább hazaszeretet, a Föld amelyet otthonának tart, és amelyért a történelme nagy alakjai is életüket adták. Ezt kihasználva Földbirtokosaink alamuszian megtervezik, s a végén mézes- mázas köntösben fellázítják szép lassan népünket, egy másik ország ellen. Pedig, ahogy én látom, legtöbbször az országok vitáit, tárgyalásokkal is könnyedén meg lehetne oldani, de mivel a kisember egyszerű szám a hatalmasok szemében (nemes) áldozatuk mit sem ér nekik. Két ország közötti feszültséget legtöbbször hátsó szándék irányítja, s szép lassan előkészíti a robbanásra. A közember élni akar csak, a kis javaiból, amit kemény (néha vért izzadó) munkával megszerez. Családot gondozni, szeretni, meginni esténként egy hideg sört, és nem ok nélkül harcba menni, meghalni.